Nagyon szeretm Poppert hallgatni.
Ez előadása különösen megfogott.
Reményi Sándor néhány sorát idézte:
istenem add, hogy ne ítéljek
mit tudom én, hogy honnét ered, micsoda mélységből a vétek
az enyém és a másoké, egyesé s a népeké
istenem add, hogy ne ítéljek
erényt, hibát és tévedést egy óriás összhangnak lássak
a dolgok olyan bonyolultak, de végül mégis mindenek lábaidhoz hullnak
mi olyan együgyün ítélünk s a dolgok olyan bonyolultak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése