Mindig törődnöm kell a súlyommal, bár sosem voltam túlsúlyos, ezért nem beszélhetek az ő nevükben.
Mégis megosztok veletek néhány gondolatot, nekem hogyan sikerült eddig a súlyom közelében maradnom.
Lényegében akár mérem, akár nem, tudom, hogy aktuálisan mi a helyzet, ugyanis, már 3 kilóra érzékeny a közérzetem.
Nincs lánykori súlyom, már nagyi vagyok, de azt gondolom eddigi tapasztalatommal, hogy nem is kell.
Az 50 év körüli súlygyarapodásról vagy nem beszélnek a szakemberek, vagy nem ismerik el, hogy oka lehet.
Az én véleményem vagy akár elméletem szerint a hormonális átalakulás és a bőr megereszkedése miatt a felszedett néhány kiló segít megteremteni a külső és belső egyensúlyt.
Vélhetően normális súlygörbéje az embernek, hogy érett korára néhány kilóval nehezebb, melyet majd öreg korában fog elveszteni.
Nem tudom, hogy mi a tudományos átlag, csak magamról beszélek. 53-56 kilós fiatalkori súlyom felsétált 63-65 kg közé és sok mozgás és mérsékelt evés mellett is tartja magát.
Egyéni célom 65 alatt maradni, ami nem mindig sikerül, néha elérem a 68-at, de ekkor már túl sok negatív tényező kerül az élerembe és riadóztatom magam, vigyázat, még sokáig akarsz szaladgálni a nagy világban.
Legfontosabb az életminőség megtartása és az apró változások azonnal érzékelése
- sok a lépcső, ami addig észrevétlen volt - nem lett se több, se magasabb
- nehezebb cipőt húzni, mintha messzebb lenne a lábfejem
- folyamatos teltség érzés - pedig reggel ettem utoljára
- nagyobb pocak vagy gyomor - nem tudok rendesen lehajolni
- a nadrágom csak éppen kényelmes - alig vártam, hogy felállhassak
- ez a ruha kényelmesebb volt - sajnos hidd el nem ment össze
Ne törődj bele és ne szokd meg.
Ha már nem is emlékszel, milyen volt, amikor vékonyabb voltál, akkor nehezebb megfordítani a folyamatot, ami önmagát gerjeszti.
Mi a titok, vagy mit ajánlok?
A titok mindenkiben egyénileg rejlik. Mit akarsz, mi zavar, mi az értékrended - ez mind meghatározza, hogy mit fogsz tenni, ha szembesülsz azzal, hogy szükség lenne súlycsökkenésre.
Amikor arról beszélek, nekem mi jött be, szinte mindig megkapom azt a választ, hogy nekem ez nem megy.
Én elhiszem, és magamról tudom, hogy ameddig nem döntöttem el, hogy mire van szükségem, addig én sem csináltam semmi érdemlegeset.
2013 január
2013 januárjában azonban sikerült egy elég nagy változtatást vinni az életembe, igyekszem betartani a heti 150 perc intenzív mozgást és 4-5 hónap alatt odáig jutottam, hogy hiányzik, ha nem csinálom.
Azaz jó nekem, jó lett a közérzetem és a sokat végzett gyakorlatok alapján a mozgáskultúrám is fejlődött.
Ezenkívül ha végképp nincs időm odaállni, akkor akár öltözködés közben át tudom mozgatni magam.
Profiktól tanulok, találtam a youtube-on több olyan trénert, akiknek sok edzésük van fenn 10-50 percesek vagy akár hosszabbak.
Mindig ki tudom választani azt, amelyikhez kedvem van és amennyi időm van éppen.
Természetesen volt, hogy 2-3 hétig nem volt időm, de napi szinten ott volt a fejemben, hogy csinálnom kell mert jól esik és szükségem van rá, és vissza is tértem a rendszeres edzéshez.
Hol és mit csinálok?
Otthon és a youtube-ról közvetlenül.
Csináltam listákat magamnak a kedvenceimből és gyakran keresek újaikat is.
Különösen a kezdésnél érdemes ugyanazt csinálni hetekig.
Nem minden nap ugyanazt, hanem, mondjuk 2-3 félét periodikusan.
Addig, amíg tényleg megtanulod és szabályosan és intenzíven tudod csinálni. Természetesen minden apróság fontos, figyelni kell a kéz, láb, hát, fej stb... tartására. Ezért a sok ismétlés nem unalmas, mert először tanulod, utána pedig élvezed, hogy milyen jól megy.
